Fika, takony, cicakaka és még sorolhatnánk a megnevezéseket, amivel ezt az igen alulértékelt, de mégis nemes anyagot azonosítjuk. Ezek mind-mind csúnya szavak, átvitt értelemben is dehonesztáló jelentéstartalommal. 
Mai hyperhygienicus és képmutató társadalmunkban egyelőre nem elfogadott a testváladékok nyilvános elfogyasztása, ezt a kísérletező kedvűek zárt ajtók mögött és akkor is többnyire magukról megfeledkezve művelik.
Rántsuk hát le a leplet, tegyük félre ódzkodásunkat és közelítsünk a témához hideg fejjel, vizsgáljuk meg tudományos illetve gasztrokulturális szempontból a felvetést.
1. Tudományos áttekintés
Taknya mindenkinek van, átlagosan napi egy liter termelődik és ennek legnagyobb része még a legkifinomultabb úrinők esetében is az emésztőrendszerbe kerül, lefolyik a garatba. Összetételét tekintve alapvetően glükoproteinekben gazdag savós nyálkából, szagkötő fehérjékből, vérsavóból, könnyből és kondenzvízből áll. Ásványi anyag tartalma jelentős, nátriumot, káliumot, kalciumot, magnéziumot, klórt tartalmaz. Fontos fehérjék és egyéb összetevők is kimutathatóak - a teljesség igénye nélkül - albuminok, enzimek, foszfatázok, amilázok, interferonok, immunoglobulinok, metil-észter-benzoilecgonin, elhalt sejtek, genny, virágpor és egyéb szennyeződések.
Küllemét tekintve igen változatos lehet, találkozhatunk a színtelenül folyóstól a sárgászöldes képlékenyen át a vörösbarnás beszáradt verzióig szinte mindenfélével. Fokozott termelődése összefüggésben van a náthával, ezért például az afrikai négerek orrváladékának vizsgálata továbbra is gyerekcipőben jár, egyedül az orosz bajnokságban futballozó idegenlégiósok vizsgálatával fejlődik, igaz, tyúklépésben.
2. Reformkulinária
Amennyiben figyelemmel kísérjük a gasztronómiában zajló folyamatokat, trendeket, felismerhetjük a bioösszetevők markáns előretörését valamint a molekuláris konyha egyre fokozódó térhódítását.
Az igényes és környezettudatos fogyasztói szegmens számára elfogadhatatlan, hogy mesterséges színező- és állagjavító adalékokkal teletömött élelmiszereket vegyenek magukhoz, az ilyen polcok mellett lebiggyesztett ajakkal tolják el bevásárlókocsijukat a Lidliben. A baráti összejövetelek manapság már nem az antibiotikumokkal és hormonokkal telepumpált négylábúakból készített különféle perkeltekről szólnak, hanem kifinomult módon megkomponált, ízlésesen tálalt falatkákról, amiket hatalmas, négyszögletes tányérok közepére pottyantva szervíroz a mai háziasszony. A molekuláris jelző is előrevetíti, hogy itt bizony nem fogunk kétpofára zabálni, ez a műfaj az ízek, színek, érzetek, a tálalás és a merész egyediség harmóniáján alapszik.
Az orrváladék érdekes textúrája, állaga és változatos színe ellenére még nem tartozik a legfelkapottabb alapanyagok közé, azonban hatalmas lehetőségeket rejt magában. Homogén, jó minőségben és mennyiségben beszerezni egyelőre szinte lehetetlen, de az első Mislen csillag után várhatóan felpörögnek majd az események.
3. Tippek és trükkök
Óvatosan adagoljuk, mert sós lehet.
Csak minőségit vásároljunk, a tömbösítve behajózott kínai takony használata igénytelenségre vall.
A szűzlányok ujjbegyein formált granulátum ritka csemege, de többnyire megéri az árát.
Ne hőkezeljük sokáig, mert rágóssá válhat, elharapni sem lesz egyszerű.
A kevésbé konzisztens szeleteket inkább panírozzuk kétszer, nehogy kifolyjon. Az nem esztétikus, nehezen fényképezhető.
A vödrös kiszerelésű, tapétaragasztó-szerű taknyot porciózzuk inkább a család igényei szerint és amit nem használunk fel azonnal, azt fagyasszuk le. Romlandó és ételt kidobni bűn. Nem vagyunk állatok.
A nemzetgazdaságnak új lökést adhat, munkahelyeket és adóbevételt generálhat eme nem-hagyományos természeti kincs felfedezése és bölcs kiaknázása. Az első őstermelők tisztes megélhetést és szakmai büszkeséget remélhetnek, ha a szemforgató maradiak rosszallásának ellenére a kezdeményezés pionírjaiként kitapossák az utat, hogy a magyar gasztronómia végre újra a régi fényében tündökölhessen.
Önnek van-e fikáznivalója?! Ossza meg velünk!
