Az orvoslás ősi román szokás.
Kultúrált nemzetek nem tartottak orvosokat, sámánok vagy varázslók űzték ki a rossz szellemeket az emberekből jobb helyeken, nem is volt ennyi sápkóros, idegbeteg, aberrált faszkalap a világon!
Az orvosok a fél életüket végigtanulják, aztán utána természetesen nem tudnak semmit csak, hogy biológiailag hogyan áll össze az ember -amit egy hatodikos iskolás is tud-, meg persze a szervek latin neveit. Aztán kénytelenek a munkahelyükön majd autodidakta módon képezni magukat, persze mindeközben kicsinálnak néhány tucat beteget, és arra hivatkoznak, hogy a tudomány fejlődése megköveteli az áldozatokat.
Többféle orvos van, van az általános (vagy házi) orvos, aki arról ismerhető fel, hogy a rendelője előterében vénasszonyok harcolnak a bejutási sorrendért -mert elfelejtik, hogy kik után jöttek, vagy nem is látják a többieket-, persze előzőleg félhalottaknak tettetik magukat és felsorolják a tankönyvi betegségek felét, amiken persze már átestek, vagy rosszullétet színlelnek, hogy beengedjék őket soron kívül! A háziorvos felismeri a sztetoszkópot és az injekciós tűt, amiket a kezelések 95 százalékában alkalmaz. Ha valamit nem tud, lepasszolja a beteget a szakorvosnak. Az általános orvos legnagyobbrészt recepteket ír és táppénzes papírokat, a betegségek legnagyobb részére ugyanazokat a gyógyszereket írja fel, és persze hazaküldi a beteget kb. egy hétre, ami alatt úgyis meggyógyul bárki (vagy meghal), de esze ágában sincs visszamenni abba a bolondokházába, amit rendelőnek neveznek!
A szakorvos az az emberi test maximum 1-3 szervét ismeri elvileg, persze azért ez így nem igaz, de általában felismeri azt a betegséget amit már egyszer félrekezelt. Mivel a betegségek az emberek 98 százalékában ugyanazok, így gyakorlatilag a szakorvos egy futószalagos segédmunkás, aki előre kitöltött recepteket osztogat egész nap, és kurvára unja az egészet, meg legfőbbképp Hippokratészt utálja!
Vannak még a sebészek, akik imádják felvagdosni, levagdosni az emberi testet, ezekről az emberekről az elmeorvosok tudnának mesélni igazából, mert ők is hasonló dilinyós kategória. A sebész mondjuk könnyű helyzetben van, mert ha valamit benne hagy a betegben azt előbb-utóbb megtalálja valaki, meg ha levág valamit, az le van vágva, 'oszt annyi. A sebészek nagyjából ismerik a belső szerveket, mondjuk nem nagy dolog felismerni egy darabokra tört csontot, vagy egy vakbelet. Varrni meg a szabók is tudnak, és akkor még John Rambóról nem is beszéltem...
Vannak még persze a fő, meg a főfődoktorphdfaszom királyok is, akik meg jól keresnek ezen az egész agyrémen. Meg persze a maszek dokik, klinikák, meg ki ne felejtsem a gyógyszergyárakat.
Szóval ez az egész szar egy nagy kamu, ha beteg vagy maradj otthon, igyál pálinkát egy hétig, és ha úgy sem gyógyulsz meg, akkor dögölj meg, bazmeg!