A helyesíráshoz háromféle módon közelít az átlagember:
Aprólékosan. Nyelvészek, akadémikusok, akik mindent analizálnak, értékelnek és szabályoznak. Ők írják a Helyesírási Kéziszótárt és A magyar helyesírás szabályait. A nyelvtan a kisujjukban, ítéletük megfellebbezhetetlen. Unalmasak.
Gyakorlatiasan. Műkedvelők, bölcsészek, írói vénával megáldott emberek. A tipikus helyesírási hibákat összegyűjtik, tanácsokat adnak másoknak. Szép példa erre nosferato Hétköznapi helyesírás blogja, ahol a leggyakoribb hibák ábécé szerinti betűrendbe sorolva megtalálhatók. Rambó-tőr a nyelvtan dzsungeléhez.
Helytelenül. A világ általános romlása nyelvünkre is kiterjed, az SMS-nemzedék, a Facebook korosztály nem használ ékezeteket, ész nélkül rövidítenek és nem törődnek a helyesírással. Korcsai az egykori szép fajnak, több szót nem érdemelnek.
Most bemutatom az én megközelítésemet. Helyesírási Nagyszótárt írni nincs kedvem, arra ott vannak az akadémikusok, akik hasonlóan a szalag melletti betanított munkáshoz, elvégzik a babra munkát. Mások gondolatai még akkor sem érdekelnek, ha helyesen vannak leírva, hibásan meg pláne. De a gyűjtőszenvedély elkap néha, ilyenkor ritka helyesírási hibákra vadászom. Most közzéteszem gyűjteményem ékkövét.
A világ legritkább helyesírási hibája
A hiba megértéséhez kell némi nyelvtani jártasság. Gyakori hiba a ly és j felcserélése, a muszáj – muszály az egyik legtipikusabb példa erre. Jóval ritkábban előforduló hiba a ly egy másik kétjegyű mássalhangzóra való tévesztése, például ty-re, ny-re, esetleg zs-re. Aztán vannak olyan többjegyű betűink, amiket már nem használunk, csak családnevekben fordulnak elő, például a ts = cs: Takáts [ejtsd: takács], ch = cs: Madách [ejtsd: madács], eö = ö: Eötvös [ejtsd: ötvös].
1972 decemberében gyűjtöttem a rekorder helyesírási hibát Mezőhegyes környékén. Tipikusan induló egyszerű j és ly csere, ahol váratlanul a hibás ly tovább lett cserélve egy ma már nem használatos kétjegyű betűre. Fonódó Kettőshiba Archaikus Tévedéssel! A találat maga ez volt: papagáeö (papagáj – papagály – papagáeö). A magyar nyelvészközösséget sokáig tartotta lázban az eset, addig senki nem gondolta, hogy ilyen konstelláció egyáltalán előfordulhat. Ezzel a hibával alapoztam meg hírnevemet.
A kivételesen izgalmas nyelvtani esetemmel csupán azt akarom sugallani az olvasóknak, hogy nem kell tartani a hibáktól, hiszen emberek vagyunk, de hibázás közben is legyünk igényesek; ne a tucatjával előforduló tévesztéseket, hanem az egyedi – ha lehet, különleges – helyesírási hibákat alkalmazzuk.
