Régen az atyai pofon a kezdődő viták végét, a felesleges és értelmetlen lázadások megelőzését és a tisztelet kivívását jelentette. Persze akkor még volt tisztelet és voltak igazi férfiak akik meg tudták oldani a problémákat és helyére tették a buta kamasz értékrendjét.
Természetesen az igazi atyai pofon egyszer csattant el és tanulságai egy életre megmaradtak mindenki fejében, az elszenvedő fél pedig néhány év múlva hálásan gondolt vissza az esetre, mely által az igazi legendás apa-fiú kapcsolatok alakulhattak ki.
Mára már ez az intézmény teljesen megszűnt, egyrészt a mai apák puhapöcsök és semmilyen értéket nem képviselnek, másrészt meg sem mernének ütni a kölküket mert vagy a börtönben vagy a hullaházban kötnének ki, remélem, nem kell elmagyaráznom, miért.
A legfőbb probléma pedig az, hogy a legtöbb gyerek sajnos ma már az apját sem ismeri, nők között vagy pótapával nő fel, ami az előzőekkel együtt sajnos azt eredményezi, hogy minden bizonnyal homoszekszuális lesz vagy papucs és kapcarongy, mint az apja.
Szörnyű dolog ez, mondanom sem kell, hogy ezért tart itt ez a világ.
