Mai dolgozatommal a megszokott száraz és tömény tudomány mellett egy kicsinyt a humor világába is kikacsintok, bebizonyítva ezzel, hogy a kutató is ember, érzelmei vannak, mi több, nevetni is tud, ha van megfelelően magas színvonalú forrása a humornak.
Tehát a fingópárnáról értekezek, ami a 20. századi szórakoztatóipar egyik legötletesebb találmánya. Használhatja fiatal és öreg, gazdag és szegény, vagy éppen kutató és laboráns.
Ha valaki nem ismerné, pár szóban a működési elvről: egy olyan automatikusan felfújódó párna formájú zsákocskáról van szó, amivel – egy székre téve – megviccelhetjük a gyanútlanul ráülő delikvenst, miszerint az a bélgázok távozásához hasonló hangot ad ki összenyomódáskor. Első osztályú termék esetén a hang még a folyékony bélsár fröcskölését is felidézi. Összefosta magát fingás közben, mondaná a tanulatlan ember.
Amerikai találmány, az 1950-es évek elején ötölte ki Dick B. Brown, egy bűvészkellékeket áruló bostoni boltos. Hamar elterjed egész Amerikában, és nemsokára megkezdte európai hódító körútját is, megnevettetve az alkoholista svédeket épp úgy, mint a nyársat nyelt angolokat és az örökké vicces németeket.
Bár azt hihetnénk, hogy a fingópárna hangja a vicces, azonban nem csak az, ebben rejlik a találmány egyik nagyszerűsége. A gyanútlanul leülő ember arca, aki mit sem sejtve bélgáz hangot generál, majd látva a körülötte lévőket, zavart magyarázkodásba kezd egyre vörösödő fejjel, hát az valami fenomenális. Hanghatással induló poén (bélgáz), képi megjelenéssel alátámasztva (az ember, aki vörösödő fejjel néz szét) és a szöveg felteszi a pontot az i-re (hebegő magyarázat). Nincs még egy humorforrás, ami ennyi fronton tudna támadni a rekeszizmok ellen. Ha bevetjük a fingópárnát, biztosak lehetünk benne, hogy a közelben lévő vakok és süketek is csapkodják majd a térdüket a nevetéstől, a félkezűekről nem is beszélve.
1987-ben a Southern Utah University végzős hallgatója, bizonyos Holly Hollow útjára indított egy mozgalmat, ami azóta is virágzik, „Ki tud fingópárnát csempészni hírességek alá” címmel. Az első évben még csak az egyetemi potentátok estek áldozatul (prof. John Johnson Johnsonits rektor volt a legnagyobb vad), de a következő években országszerte színészek, énekesek és politikusok ültek fel a viccnek. Ma már a Fart List Top 10 listára felkerülni egy felültetett hírességgel hatalmas dicsőség, garantált stand-up komédiási és milliós bulvárszerződéseket eredményező tett.
A legnagyobbak képesek együtt nevetni a közönséggel
És hogy a népnevelő része se maradjon el a dolgozatomnak: sajnos nincs magyar híres ember Fart List Top 1000 listán sem, ami nemzetünkre nézve szégyen, hagyományosan vicces kultúránk megcsúfolása ez. Hozzuk helyre a bajt, fogjunk össze a magyar dicsőség helyreállítása érdekében!
