Albert Einstein méhecskékről való jómondása, miszerint aznap szart utoljára az emberiség, amikor a címlaptündér fölszerkeszti a B-oldal blog TOP tíz ok a világ pusztulására –Egy éve haltak ki a méhecskékcímű bejegyzését (kösz Mavo !) , alighanem azért születhetett meg, mert Einstein német és zsidó létére olyan országba született, ahol a parasztoknak, ha falusi vendéglátásból akarják kiegészíteni a gyerek SLK-Merci-jének a törlesztőrészleteit, bizony olyan műanyag díszlegyecskékkel kell kipettyezniük a bioistálló mennyezetét, amit abban a boltban lehet kapni, ahol a fasza sosefonnyadó műanyagszőlőfürtöket , plasztikbanánokat és a Lendvai Ildikó mosolyú gumialmákat is. A kínai nép, akik bizony valamivel idősebbek, mint Einstein, nem véletlenül állapították meg , hogy ha a paraszt nem szarik, még a légy is éhen döglik.
Sajnoshogy azonban a legyeink egyre kulturáltabbak. A fiatal légynemzedékeknek a szar is keserű. Az, hogy petézni nem akarnak, a legtermészetesebb, mert addig éljen az ember, amíg lárva. Vannak mindenféle legyek persze, de összességében a különböző légynációk minden fiatal egyedei számára éppen az a lételegy a szar, ami a szarbanszaporodó nagy légynemzetségek számára maga a szar. Ráadásul a hím legyekkel nagy a baj, akkora, hogy a legyecskék szegény palyabeájá-nak már egy szép természetazonos hatású magyar népdalban kell megénekelnie, hogy nem jó ez sem, nem jó az sem ez szőrös, az meleg, ez túl hideg, ez katona, ez pedofilkatolikuspap , egészen addig kell szegény légynősténynek válogatnia, amíg le nem múlik róla a petézhetnék, akkor vesz megának tündiribündiri kis piros légyatkinkókat és azokat rakja a potrohájára dizájnosan, nappal a villamoson az orrukat puszilgatja, este meg nyalat magának velük a kanapén.
Szar a szar is ma már, ez nem vitás.
Gondolja a nyüvektől mentes kedves olvasó, hogy pl azok a légynemzetségek, akik emberekben szeretnek szaporodni, bőr avagy szemhéj alatt pl, azok számára a ma már nem egyszar az egészt emberiség? –holott csak jóformán a négerek húsát ismerik afrikában.
Európában a halottégetés harapózik el futótűzszerűen, így még az elavult gondolkodású retrográd legyek, akik nemkevés fáradságot áldozva, nem rettenve meg a hullaviasztól, embertetemekbe szeretnék ojtogatni A Jövő Nemzedékek Oszlopait, alaptápanyag híjján kénytelenek treszkó meg lidlikukák környékén dönögni –persze a HCCP-nek köszönhetően hiába.
Legnagyobb szarban azonban a trágyalegyek vannak. A giliszták ugyanis, akik a trágya talajhoz történő biochemizálásának úttörői, nem bírják a friss trágya gőzölgő savasságát, ennek feldolgozásához mindenképpen a trágyalegyek nyüveire van szükség.
Csakhogy! –csakhogy a nagyonokos emberiség itt szart bele egész légynemzetségfák palacsintájába bele! Ugyanis egyes nagyokosemberek szerint az üvegházhatás leginkábbfokozásában a szarvasmarhák a ludasok, akik böfögéseikkel és fingásaikkal jelenleg a Föld legnagyobb metántermelői.
Magyarország élenjáró a szartermelés visszafogásában. Negyven éve még a hivatalos statisztikák szerint is másfél sertés jutott egy lakosra, ma pedig tíz lakosra se jut másfél sertés – a kieső szükségletet import sertéshúsból oldjuk meg, így persze az ezeket a sertéseket exportáló országok alulmaradnak hazánkkal szemben a szartermelés visszafogásában.
Negyven éve még a trágyától is büdös parasztok a háztájiban is hízlaltak sertést, és óborzalom, a sertések trágyáját úgy, ahogy van hátratalicskázták. a kertbe. A google earthnek köszönhetően azonban ma már akár egy laikus is megállapíthatja a hazai kertek eunormizálódást: kis falusi kertjeink is szép dudvazöldek, esetleg felfújható medencék békanyálzöldje rondít bele a képbe Bizakodásra adhat okot, hogy példátlan emelkedés után, újra csökken a a gazdaságok szartermelése , az első negyedév fogyásának üteme meghaladja a térség országaiét.
Ma már a fosinger kis magyar aprófalvak is felzárkóztak az Óniós Normákhoz, könnyebben lép az ember szarba Budapesten, mint Csajágaröcsögén. (Röcsöge a szarást kifejező hangutánzó szóról kapta a nevét, Árpád kori oklevelek is említik, úgymint Tschajagh aus Roetschoegh .)
A bökkenő az, hogy a magyar szartermelés áldásos visszafogása károsan hozza előbbre az Albert Einstein által megjósolt legyetlenség katasztrófavízióját. Nyilván a gyümölcslegyek a méhecskék kipusztulása utáni évben szarnak utoljára…
Csak a zöldgondolkodás mentheti meg tehát a világot. Óvjuk legyeinket. Készítsünk pl mesterséges szart. A recept rém egyszerű, vegyünk egy kiló krumplit, petrezselymet és sárgarépát, aztán az egészet felejtsük nejlonszatyorban szobahőmérsékleten, viszonylag magas páratartalom mellett.. 3-4 hét múltán tökéletesen szarszerű és szarszagú masszát találunk a szatyorban –amiben boldog légy nyüvek lubickolnak! És ezt nem szarta ki senki! Ezután már más dolgunk nem lesz, minthogy a szatyorra leballagjunk a Szent István parkba és elrejtsük egy bokor tövén.
Kiiktattuk a szartermelő köztes élőlényt: a műszar alkalmazásával a legyek megmaradnak -á Dieu Einstein atyó!
Sok sikert!
