Akartam írni azt a földönkívülieket kiviccelő posztot, de aztán nem írtam meg, szóval mindegy, de az ürgéken, vakondokokon meg hasonlókon kívül elég sok földönkívüli között rohangálunk nap, mint nap. Természetesen űrlények továbbra se látogatják bolygónkat, hiszen ha létezik galaxisok között utazgató népség, ebbe a fingszagú mocsárba minek is jönne.
Ellenben a földlakók olyan nagyon szeretnének a világűrben röpködni, hogy már-már elképzelhetetlenül rengeteg energiát és egyebeket fektetnek álmuk megvalósításába. Persze kár lenne általánosítani, mást ne mondjak abban majdnem biztos vagyok, hogy veronka néni a földszintről nemhogy valamiféle kvazárra, de még a kolosi térre se nagyon vágyakozik.
Az ilyen csillagok közti röpködésre tán leginkább a texasziak meg a szovjetek hajlamosak. Meg kína. És az senkit sem lep meg, hogy sikertelenség az egész. Űrsiklóval az orionra abnormális viselkedés, de micsoda szerencse, van számtalan előnye is az űrkutatásnak.
Felemelő érzés teleszemetelni a világegyetemet és műholdakkal (nem igaziak ugyanis) körülvenni magunkat, aminek hála nézhetünk prohetet csílében, na meg visi károly is minden idők legpontosabb előrejelzéseit prezentálhatja.
Egyébként a műholdak mesterséges égitestek és persze sokkal kisebbek, mint az igazi holdak. A formájuk pedig egyáltalán nem gömb, ezért ritka az a frázis, miszerint sajtból van a műhold. Mivel ráadásul fémből és napelemből készülnek, így egyáltalán nem alkalmasak emberi fogyasztásra. A napelem ugye azért szükséges, hogy ki ne fogyjon belőle az áram, ami szintén megkülönbözteti egy hétköznapi holdtól. Niel armstrong se ugrált volna vígan, ha az apolló tizenegy éppen egy transzformátorra landol még zászlóbontás előtt.
Áramra pedig azért van szükség, hogy létüknek célja legyen. Merthogy olyan érdekes műholdak keringenek fejünk felett, mint nemzetközi űrállomás, vagy hubble űrteleszkóp.
Ez talán a leghíresebb távcső és fényképezőgép naprendszerünkben, tízből egy-két ember már látott olyan felvételt, melyet ez a gigantikus fotómasina készített. Ez ráadásul az emberiség leghatékonyabb időgépe is, mivel olyan fotókat tanulmányozhatunk a jelenben (ami nincs), melyek több százezermilliárd éves állapotokat mutatnak. Sajnos a jövőből nem közvetít képeket, legalábbis én nem tudok róla. Aztán pedig, amikor már semmi szükség nem lesz űrteleszkópra, hivatalosan is hulladéknak minősítik és addig kering ide-oda, amíg lehetősége van rá.
