***Címlaptündér, Petike, köszi a főcímlapot!***

"'S eképp ló' tárgyában is szintugy, mint mindenben a' világon, azon dilemma közé vagyunk helyezve: Dajkáktul ringatva gyermeki létben tengeni 's alunni örökleg, 's nagyobb mozgástul és veszélytül óva ugyan, elvégre becsület és hir nélkül esni agg korba, férfiui életet soha nem élvén; vagy hánykodva egy kissé, itt ott nyert sebekkel saját lábon haladni a' 'maga-vivta-ki-szerencse 's igy valódi dicsőség felé." (Gróf Széchenyi István: Néhány Szó A' lóverseny körül. 1838)

------------------------------------------------------------------------------------

A ló négylábú állat. Első nézésre is rájöhetünk, hogy Isten éppen tetriszezett, miközben fél szemmel teremtette ezt az állatot. A ló  3-500 kilós, és ez a tömeg másfél-két méteres átlagmagassában robog a föld felett, amely négy pilincka kis gyufaszállábon kapcsolódik a talajhoz. A ló feje óriási, valószínűleg a krokodilok valahogy belekerültek a  dizájkoncepcióba díszítőelemként. Nos, ha még ez sem lenne elég, a lónak hosszú nyaka van és gülüszemei. És ez az állat simán rohan másodpercenként 6-8 méteres sebességgel, akár szántóföldön is, a neki éppen tetszőleges irányba! Ez bizonyítja, hogy képelemző, és korrekciós-egyensúlyozó rendszere viszont csodálatra méltó; villanaások alatt kiegyensúlyoz egy hörcsög- vagy ürgelyukat.

A ló összefoglalva valószínűtlen állat, de még valószínűtlenebb, hogy fel tud kelni és járni, pláne szaladgálni. Meglovagolni is csak úgy lehet, hogy átverjük az egyensúlyrendszerét.

Ezt a valószínűtlen lényt szittya őseink fénykorukban fegyverük részeként használták dicső portyáik alkalmával, ahol is akkora pusztítást végeztek az akkori fejlett világban, hogy egyes országszomszédaink félőrült vezetői még a mai napig is emlegetik azt.

A ló ezek mellett fontos fehérjeforrással is ellátta hőseinket, valamint kvázikonyhaként is szolgált a lónyereg alja. Megemlíteném a kumiszt, a rothasztott lótejet ami férfi őseinket valószínűtlen, hogy valaha is módosított tudatállapotba segítette volna, sokkal inkább körbefosták a táborukat egy-egy kumisztivornya eredményeképpen.

A ló erejét évezredekig használtuk, bizarr külseje ellenére becses háziállatnak számított. Harcainkban a ló szerepe igen fontos volt, hatalmas csaták megnyerését köszönhetik a lónak őseink. A ló arra is jó volt, hogy a férfiak egymásnak mutogathatták, és összemérjék erejüket - lovon ülve bajvívtak vagy vadásztak.

Minden akkor romlott el, mikor a nők elkezdtek férfi nyerget használni. Bölcs őseink a nőket és a gyerekeket vagy egészséges sétára fogták, vagy lovasszekéren vitték, de ló közelébe -nyílvánvaló okok miatt- nem nagyon engedték A nők, mikor végre lóra ülhettek, annyira hiú lénynek bizonyultak, hogy speciális nyerget kellett nekik csinálni, melyen igen mulatságosan mutattak.

Manapság a nők (köztük is a legbombázóbbak) lovagolni járnak. Természetesen a ganajozást, lóápolást nem végzik el ezek a városi nejlontőgyűek. A lovat nem tekintik élőlénynek, hanem robogó vaszorának. A nők ugyanis nem másért lovagolnak, mint a vaszoraszortyogás tarkócsiklandozó-borzongató hangjáért.

A ló péniszének méretével a férfiak nem igazán tudnak versenyezni. A ló pénisz (lófasz) nyugalmi állapotban 50cm,  4-6 cm átmérővel, mely erekció esetén minimum kétszeresére duzzad. Ezek a méretek a nőket letaglózzák, zombikká válnak és titokban majdnem mindegyükük megkísérli a lópéniszt orálisan vagy hüvelyi úton magába gyömöszölni, melyről a legerkölcstelenebbek gusztustalan videófelvételeket készítenek beteglelkű férfiak számára.