Midőn bekövetkezik egy valamirevaló férfiember életében az a pillanat, amit értelmes gondolkodással nem tud kivetni magából, elkezd szaporodni. Azaz alkot.
Fáradságos munka, tudjuk mi ezt jól, sok alkotói válsággal terhelt momentummal. De szorgalmas és kitartó gyakorlással végre bekövetkezik a várva várt esemény: sikeresen teherbe baszarint egy nőlényt.
Ez a nőlény aztán pikk-pakk kineveli magában a férfiúi alkotást, és seperc alatt, örömmel és angyali mosollyal arcán világra hozza.
És itt kezdődik a férfiú igazi megpróbáltatása.
Hisz a kis szarcsimbók alig 3 kiló, 50 centi, üvölt, eszik, szarik és a világ semmilyen tőzsdeindexének növekedéséért sem alszik. Férfiember fáradozik, termel feszt, hogy a szaporulat viszonylagos épségben túlélje nevelő biotartályát, valamint küzd azért, hogy a műve agyat növesszen.
A mű ellenáll.
Nem akar még egy jó darabig kártyázni, meccset nézni és a megátalkodottabb darabok még a sört sem szeretik.
Viszont a valahai hordozójukat sokáig előtérbe helyezik alkotójukkal szemben, ami lássuk be, mélységesen igazságtalan! Bár ha fiú típusú a mű, akkor ez reményre is okot adhat, talán nőzni meg lehet tanítani.
Mivel a gyerek az értelmes nevelésnek sokáig ellenáll, ezért tizensok évig tart, míg egy kezelhető darabot farag belőle a férfi, de ebbe aztán teljesen bele is rokkan, hisz nem tud majd miatta egy ideig kártyázni, nőzni vinni nem lehet, és sokáig tart, míg az alkoholos fetrengés mámorát igazán átérzi.
A világ legrosszabb befektetése. Hogy mégis miért esnek rendszeresen, időről-időre ebbe a hibába a Férfiak, örök rejtély marad.
