A Buddhisták olyan emberek, akik szeretik a köldöküket nézegetni. Igazán érthetetlenek, örökké hümmögnek és nagyon bölcsnek hatnak, de közben arra buzdítanak, hogy ne gondoljunk semmire, akkor megvilágosodunk. A megvilágosodás kulcstémájuk, de láthatólag egyikük sem boldog tőle.

Vonzalmuk a lótuszvirág iránt évezredes, és beteges. Kitűnik, hogy dolgozni nem szeretnek, mivel örökké ülnek vagy fekszenek és alszanak, amit ők meditálásnak hívnak. Munka helyett kisgyerekeket toboroznak, akik rendberakják a templomaikat, kunyerálnak a hétköznapi emberektől, utána főznek nekik. A többiről ne is beszéljünk...

A buddhisták hisznek a lélekvándorlásban. Azt sugallják, hogy ha az ember nem öl meg még egy hangyát sem az életében, akkor majd újraszületik. Erre bizonyítékot is adnak: a buddhista főpapok halála után a többi buddhista pap kisgyerekeket molesztál az elhunyt pap lelkét keresve, majd véletlenszerűen kiválasztva egy szegény gyerekre papi ruhát húznak és papnak szentelik.

A buddhizmus a kapitalizmusban is táptalajt talált, a legundorítóbb elemek, a hippik vették át ezen tanokat, és hatására jobbára folyamatosan befüvezve kopuláltak, mint megannyi éti csiga.

Ne feledjük a környezetvédő vegetáriánus csajok általában buddhisták, ennél fogva igen könnyen lehet őket ágyunkba gyűrni. Fontos tényező viszont, hogy a feszesmellű buddhista vegacsajok igencsak parádéznak az ágyban, ám vallásuknál fogva sajnos nem nyelnek, esetükben a szójasajt verhetetlen versenytársunk.

A modern, intelligens és heteroszekszuális férfi a buddhistákat minden hiányosságuk ellenére mosolyogva szemléli, és reméli hogy egyszer dolgos polgárok válnak belőlük!