A köztudatban piszes igazságharcoskét élö Ghandit nagy tisztelet övezi a a közmédiában. Sajnos a kép nem mindig árnyalt, mivel egy optimista filter van elénk tartva, melyre birkaként bámulunk, s átszellemült mosolyal bambulva átadjuk magunkat az új világrendnek.
De kezdjünk is egy kis dekonsrukcióval. Miközben az emberi érdemei tagadhatatlanok, s a békés ellenállást sikerrel tudta applikálni a lokális politikai ismereteinek birtokában, viszont egyúttal sajnálatos, s félelmetes naivitásról tett tanubizonyságot, mikor Adolf Hitlernek irt levelet:
Kedves hangon szolitja fel barátját, hogy nem kellene háboruzni, eddig minden rendben, hiszen nem tudta, hogy kokainista bolond megalomán, aki rögtön az angolokkal tartott tárgyalásoknál levélbarátjának a lelövését szorgalmazta.
Aztán durvul a helyzet egy 46os háború utáni riportban, mikor elemzi a holokausztot.
A "The Life of Mahatma Ghandi" c. könvvböl, Louis Fishertöl:
"Hitler," Gandhi said, "killed five million Jews. It is the greatest crime of our time. But the Jews should have offered themselves to the butcher’s knife. They should have thrown themselves into the sea from cliffs… It would have aroused the world and the people of Germany… As it is they succumbed anyway in their millions."
Azt ajánlja, hogy rituális öngyivel lehetett volna megoldani a genocidium erkölcsi problémáját. Talán túl sokat szivhatott?