Jelen poszt 'félemelet' külsős kutató munkájának eredménye, de a webkettő jegyében annak publikálása mellett döntöttünk. Gratulálunk!

A gecinyelés, mint elvárt női cselekedet lényegében arra a csacsi logikán alapszik, hogy ha szeretünk valakit, akkor a testnedvei ízletesség válnak a számunkra. A férfi kényszeresen azzal akarja igazolni a sperma lenyelésének létjogosultságát, hogy nem is olyan szar az, sőt, fincsi!
A valóságban ezzel szemben az a helyzet, hogy a nő ANNAK ELLENÉRE nyeli le a spermát, hogy gusztustalan egy termék.
 

Ha már érzelmi alapon akarunk a dologhoz közelíteni, akkor éppen az lehetne az érv, hogy lám, aki nagyon szeret, azt még egy ilyen kellemetlenség sem gátol az örömokozásban.

A spermáról magáról.

1. a sperma „lényegében” (jellegzetes maszatoló-szó...) olyan, mint a nunicsuszi;
2. a nunicsuszi finom;
3. ergó a sperma finom.

A gond az, hogy az 1. pont nem igaz, a 2. pont ízlés (na meg adott „termelő” mixtúrájának) kérdése, és mint olyan eleve nem általános igazság, a 3. pontbeli következtetés pedig logikailag hibás, hiszen abból, hogy a férfi számára mi finom, nem szükségszerűen következik, hogy a nő számára mi finom.
Részleteiben:
1. Egyesek azt állítják, a spermában van olyan jellegű anyag, mint a nuniolaj, ezért a kettő „lényegében” rém hasonló. Olyan blőd ez az állítás, mint azt mondani, hogy a tejbegríz meg a tejszínes-gombás spagetti „lényegében” ugyanolyan ízű, mert mindkettőben van tejszármazék. A valóság ezzel szemben az, hogy a két testnedv ég és föld. Menjünk végig a dolgon e két anyag egyes attribútumait segítségül szólítva, mint íz, szag, állag, vizuális megjelenés, mennyiség, illetve más fizikai jellemzők.

a) Íz: a tiszta erotikus nuninedv egy enyhén sós, olykor édeskés cucc. Ezzel szemben a spermánál a keserű dominál – amiről tudjuk, hogy a legkevésbé kedvelt ízfaktor. (Itt említem meg, hogy lépten-nyomon az az érzésem, hogy egyesek elképzelése szerint a nőben eleve genetikailag kódolva kell legyen a sperma fogyasztásának élvezete valamiféle ősi ösztön által. Ezzel szemben sokkal életszerűbb az a feltételezés, hogy evolúciós szempontból sokkal előnyösebb, ha geciszar íze van, hiszen akkor nem ösztönöz az elfogyasztásra, hanem valószínűbben landol a funkciójának megfelelő helyen: a punciban. Ugyanez mondható el úgy általában is: az szex szaporodási funkción túli csupán örömszerző funkciója messze nem általános az állatvilágban, akkor sem, ha az emberre (vagy pl. a bonobó majmokra) kifejezetten jellemző. Él bennem a gyanú, hogy az embernél sem úgy van genetikailag kódolva ez az örömszerző funkció, hogy kifejezetten orálszexeljünk, hanem pusztán úgy, hogy sokat szexeljünk.
Egy biztos: a természet a spermát nem a gyomorba szánta.

b) Szag: a szexuális jellegű illatok nem úgy működnek, hogy azokat megérezve a nedvek elfogyasztásához kapjunk ellenállhatatlan kedvet, hanem úgy, hogy szexelni kapjunk kedvet. Amikor kellemes nuniillatot érez az ember, messze nem az az első gondolata, hogy „hú de innék két liter nunidzsúszt!” Pláne igaz ez a sperma szagára is, hiszen egyrészt praktice semmi értelme nem lenne a sperma vonzó illatának, hiszen a sperma a szex utolsó fázisában lép színre, ösztönözni pedig az elkezdést érdemes – másrészt tényszerű, hogy kifejezetten nyers, kellemetlen szaga van.

c) Állag: itt kezdődnek a komolyabb gondok. A nuninedv sima, homogén, amolyan gördülékenyen sikamlós valami. Ezzel szemben a sperma határozottan takonyszerű, jellegzetesen hígabb és csomósabb részekkel. Nem mondom, hogy ez eleve kizáró ok, hiszen mind szeretjük olykor leszívni a taknyot és lenyelés előtt egyszer játékosan megfuttatni a szánkban, de azért a dolog gasztronómiai szempontból eleve buktatókat rejt...

d) Mennyiség: azt hiszem, most értünk el a lényeghez! Más dolog ugyanis diszkrét adagolású hetyke nyákfilmeket lenyalni valahonnan, és más az, amikor 2 másodperc alatt telelövik a szádat. Kb. annyira más, mint tenni a levesbe egy kanálhegynyi ErősPistát vs. behappolni tisztán egy kisebb evőkanállal. A spermában a két legtaszítóbb effekt közül pont az az egyik, hogy SOK és EGYSZERRE sok.

e) Egyéb effekt: itt érünk el a másik legtaszítóbb effekthez. A sperma ragaszkodó kis entitás... nem úgy van az, hogy hoppsz, lenyeljük, oszt kész. Éppen ellenkezőleg: ha nem „mosod” le valamivel (úrinők pl. csakis száraz Martinivel, akkor még órák múlva is „kapar” a torokban... (Egyéb effektként említhető az is, hogy meleg, hogy még véletlenül se lehessen megfeledkezni róla, hogy éppen valaki másból jött ki...)

f) Visual effect: a végére hagytam. Amikor a nő lenyeli, nyilván nem látja – ellenben korábban már látta. A nuniolaj leggyakrabban szép áttetsző, de jobbára nem is látjuk önmaga esszenciájában, csak felületen eloszlatott filmrétegként. Ezzel szemben a sperma ismét felhívja magára a figyelmet az inhomogén takonyszerűségével, kocsonyaként rezgő huncutságával – egyszóval taszító egy szubsztancia ránézésre is.

Tiszteljük tehát azokat a nőket, akik mindezek ellenére mégis a szájukba engedik, vagy le is nyelik. Tekintsünk eme önfeláldozásra erényként – ám ennek elmaradását semmiféleképpen se tekintsük bűnnek vagy beteges finnyásságnak.
 Amelyik férfi ezt nem képes megérteni, az jelentkezzen nálam, és tisztán pedagógiai célzattal telespermázom a száját, le is nyeletem vele, és ha a leghaloványabb fintort is meglátom az arcán, akkor ronggyá is verem a fejét egy szál mélyfagyasztott véreshurkával...