Manapság úgy tartják, hogy a műveltség elengedhetetlen része a múzeumok látogatása. A modern ember nem csak könyveket olvas, színdarabokat néz, hanem kiállításokra és múzeumokba jár, hogy kielégítse csillapíthatatlan tudásszomját, megismerve a régi korok emberét, használati tárgyait. Legalábbis ezt hangoztatják a múzeumban dolgozó szakemberek. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy valóban igaz-e állításuk, vagy ismét egy jól előkészített összesküvés áldozatai vagyunk?

Javaslom járjuk körül együtt a témát, és nézzünk a dolgok mélyére.                                                            Megfigyelhetjük, hogy a múzeumok általában régi nagy épületekben helyezkednek el, sugallva monumentalitásukkal az oda látogatónak az elmúlt korok nagyszerűségét. De a kapun belépve azonnal a szemünkbe ötlik az átverés, mert a műtárgyaknak nevezett régi festményekről kancsal madonnák, régen halott urak tekintenek le ránk üveges tekintettel a falakról, lépten-nyomon hiányos szobrokba ütközünk a kiállítóteremnek nevezett hodályban. Törött fülű bilikomokról, rozsdás szablyákról, molyrágta pendelyekről akarják elhitetni velünk, hogy a régmúlt értékeinek hordozói. Ugyan ki hiszi el, hogy a régi mesterek csak selejtet tudtak alkotni? A legtöbb kiállított tárgyért még az utcán gyüjtögető hajléktalanok sem hajolnának le, hiszen az ócskapiacon sem érnek semmit. Az sem hihető el, hogy a régebbi korokban élők ilyen kopott, használt tárgyakkal vették magukat körül. Ennyire azért nem volt szegény ez az ország!

Elmondható, hogy a múzeumban kiállított tárgyak nem divatosak, a legritkább esetben van rajtuk márkajelzés, ezért elképzelhető hogy olcsó kínai import termékek vannak kihelyezve a tárolókban. Még a diszkont áruházakban is jobb árukat lehet vásárolni, és ami a lényeges így karácsony előtt, jóval kedvezőbb áron.