A munka ünnepének örömére stílszerűen egy olyan csoportot veszünk ma górcső alá, akik már nevükben is - vagy csak ott - dolgos emberek, ráadásul egy kicsit még kommunisták is, bár Thürmer Gyulát már nem vennék torokra. Csak a fiúk.
A szociális munkásokat sokan némi malíciával azokkal a csicskagecikkel biciklisfutárokkal azonosítják, akiket még andragógia szakra sem vettek fel, de a diploma megszerzéséhez mindenképpen ragaszkodtak. Ugyanők talán azt sem értik, hogy mi tanulnivaló van azon - persze kemény állami milliókért -, hogy valaki napi nyolc órában csöveseket mosdasson ki a saját okádékukból...
Nos, a poszt az első állítást nem fogja cáfolni, a másodikat pedig nem tudja magyarázni - mivel ekkora megfejtők még mi sem vagyunk -, ÁMDE ennek ellenére sem tagadhatjuk meg tiszteletünket a modern kor don Quijoteitól. Hiszen mi lehet nemesebb hivatás, mint segíteni elesett, rászoruló embertársainkon néhány pokróccal és meleg teával?! (Leszámítva bármi mást, ami igazi értéket is teremt, nem csupán szesszel konzervált szivacsagyú bumburnyákok földi szenvedését nyújtja ideig-óráig...)
Elvégre el kell ismernünk, hogy a szociális munkások éjt nappallá téve jobbítanak a világon. Ez főleg abból derül ki, hogy még tisztálkodni sincs idejük, nemhogy borotválkozni! Persze tanult emberek lévén inkább ideológusok, ezért nem terepen tesznek a szent ügyért, hanem romkocsmákban brain stormingolnak azon, miképp is törhetik meg a tőke hatalmát, elhozva ezzel a nagybetűs társadalmi igazságosság korát. Lépésekben, fontolva haladnak, odáig már mindenesetre eljutottak, hogy saját maguknak termesztik a marihuanat és a vicces cigit jó testvérek módjára körbe is adják önzetlenül...
Ha már az ideológiánál tartunk, egy pillanatig se gondoljuk, hogy néhány vén csontot leszámítva szocialisták lennének a szó provinciális, kelet-európai értelmében... Inkább marxisták, a szó latin-ameriakai értelmében! Utóbbi ugyanis nem a gerinctelen házmesterek társadalmát, hanem a narkós cigányokét hivatott építeni, márpedig vitathatatlanul övék a jövő(nk)!
Az egyetlen, ami miatt viszont joggal szólhatjuk meg őket, az talán a hatékonyságuk. Hiszen némi összeadás és szorzás után megdöbbenve konstatálhatjuk, hogy a rendszerváltás óta megközelítőleg annyi szociális munkás diplomázott, mint ahány hajléktalan összesen él az országban... Magyarán minden hajléktalannak lehetne egy saját, teljes állású személyi szociális munkása, oszt közben mégis büdösebbek, mint egy dögkút nyáridőben!
Erre persze lehet mondani, hogy sokan hagyták el a pályát, lévén az állam éhbérrel szúrja ki a szemüket, a Soros György csak a zsidó származású szociális munkásokat dotálja, és menő alapítványa sem lehet mindenkinek, hogy aztán működési költségként leírja az SLK Mercit... De az igazság az, hogy aki egyszer szociális munkásnak állt, azt sosem mossa le magáról! Föleg ha le is videózzák, amint épp szociálisan munkálkodik...
Az utolsó 100 komment: