Úgy tűnik, szeretett és nagyrabecsült Vezérünk és Kormánya hazatérve nyári üdüléséből hatalmas lendülettel látott hozzá, hogy megint minimum hetente kétszer görcsbe rántsa a gyomrunkat. Augusztus utolsó hetét a forint ledarálásával töltötték, bónuszként megfejelve az egyik legkényesebb közel-keleti régió alapos feldühítésével.
Természetesen az átlagállampolgárnak halvány lila gőze sincs, miért izgul a sok örmény, meg hol a francba van Azerbajdzsán. Ki a francot érdekel az, ha az örmények be vannak izgulva? Meg milyen már, hogy az örmények megszakítanak velünk minden kapcsolatot? Na bumm... max nem kapunk örmény datolyát vagy mifenét.
A Kigondoltam! kutatócsoportja megpróbálja húsz mondatban összefoglalni a helyzetet, és megértetni az örmények idegességének okait a nyájas olvasóval, valamint megoldást találni a felmerült helyzetre.
Az örmény üldözött nép. Már időszámításunk előtt 600 évvel is piszkálták a nagyobb hatalmak csőrét, de végül a kimmerek voltak az első jól dokumentált népcsoport, akik elkezdék az örmények több évezredre nyúló kergetését. (Itt jegyeznénk meg, hogy nem kizárt, hogy az avarok együtt nyargalásztak a kimmerekkel.).
Később a törökök esküdt ellenségeivé váltak az örményeknek, mivel az örmények a Boszporusztól Kínáig terjedő egybefüggő állam képét meglehetősen zavarták. Itt jegyeznénk meg, hogy az első világháború idején az örményeken a törökök nemzetközileg is elítélt -igaz 60 évvel a történtek után- népírtást követtek el. Az elkövetés idejében a népírtást a világ közönyösen fogadta.
A térség országai (Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) egy rövid ideig egészen jól érezték magukat, és létrehozták a Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságot. Ez a Köztársaság az első és második világháború között felbomlott. A Szovjetúnió mindhárom országot bekebelezte.
Meg kell említeni, hogy a tárgyalt környék vezető vallása az iszlám, míg az örmények keresztények.
A Szovjetúnió bedőlése idején fellángoltak az ellentétek: Azerbajdzsán egyik területe, Hegyi Karabah 95%-ban örmények által lakott (ez mintegy 140 ezer fő). Az ottlakók szerettek volna Örményországhoz csatlakozni, viszont Azerbajdzsán ezt nem akarta. (emlékeztet a sztori Erdélyre?) Itt Azerbajdzsán katonai beavatkozással tett rendet, és komoly emberi ellentétek, sérülések történtek az ország népességén belül. Öt évvel a függetlenségi törekvés után Hegyi-Karabah parlamentje független köztársasággá nyílvánította magát, amely országot az ENSZ nem ismer el, azt Azerbajdzsán régiójának tekinti.
Örményország igényt tart Hegyi Karabachra, szerintük Karabach ugyanakkor nyílvánította függetlenné magát, mint Azerbajdzsán. Azerbajdzsán és Örményország határai le vannak zárva, évek óta pattanásig feszült a helyzet, Karabachban folyamatos az örmény katonai támogatás.
Ebbe a rendkívül kényes helyzetbe nyúlt bele a mi keresztény és Erdélyvédő Vezérünk és Kormánya . Egy kis, kedvezőtlen adottságú (bár aranybányákkal rendelkező) keresztény ország és egy iszlám olajország bármikor közép-keleti konfliktussal fenyegető viszályába, mindez a Török határ közelében, amely köztudomásúlag az egyik, fegyverzettel legjbban felszerelt, szerencsére NATO ország, amely az örményeket történelmi távlatokból gyűlöli.
És kormányunk értetlenkedik. Fantasztikus dimplomáciai érzékkel vannak megáldva, mondhatom.
A javaslatunk az, hogy Vezérünk látogasson el mind a négy országba és hozza létre a Visegrád-Transzkaukázusi-Török államszövetséget, melybe később Romániát is bevonja. Ezzel rendet és nyugalmat teremtene törökök, örmények, azerbajdzsániak, románok, magyarok és erdélyiek között, boldogan és békében élhetnénk, Vezérünk létrehozná a lehetőséget egy teljes energiahálózat kiépítéséhez, bányászaink munkát kapnának, aranyfedezetünk emelkedne, és Matolcsi nem-orthodox gazdaságpolitikája fáklyaként világítana a Szövetség úttörésében.
Merjünk nagyok lenni: Magyarországot az Európai Unióból kiléptetve tegyük magunkévá a Vezér által minap definiált fél-ázsiai származék-Magyarságunk ötletét és nyissunk kelet felé; érjen el országunk határa egészen kínáig!