A habókost a népnyelv a falu bolondjának is nevezi. Kedvelt tartózkodási helye a resti, a vegyesbolt, vagy a községi italmérés. Egy italért szívesen mesél történeteket a múltról, időnként azt képzelve magáról, hogy ő a libások kapitánya. Zsebében mindig ott lapul elmaradhatatlan útitársa, a boros, vagy pálinkás flaska, aminek sűrűn tekintget a fenekére. A kutatók megállapították, hogy az ép elmeállapotú embereknél nincs ok arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, ha azonban valaki zavarokkal küzd, már egészen kis mennyiség is veszélyes lehet. Nemhogy nem segít, de akár fel is gyorsíthatja az elbutulás folyamatát. A rossz nyelvek szerint a habókos egyén igen nagy tisztelője a női nemnek, alig van menyecske a faluban, akinek ne nézett volna már a szoknyája alá. Bár betegségéből eredően magamutogató, hebegős - hadari beszédmodora, és önmaga által viccesnek vélt trágársága miatt, olykor nehéz mondanivalója lényegét értelmezni.
