Tudományos Műhelyünkben egyre csak tudományos dolgozatokat készítünk, pedig olykor jólesik megpihentetni a sokat dolgozott elmét, és elmerengeni az élet dolgain, meg a művészeten. Ehhez adok most segítséget, korunk legnagyszerűbb művészeti alkotásait gyűjtöttem össze, és elemzem is őket.

Nagy művészek beszélgetnek

Elsőnek nézzük ezt a gyönyörű költeményt

A vers egyszerű és szép. Külalakját tekintve esztétikus, az első két versszak négysoros robosztussága nem készíti fel az olvasót az utolsó versszak könnyedségére, ahol a költő csupán három sorban fogalmazza meg azt, amihez másnak akár öt sor is kellene, így az olvasó katartikus élményben részesül, amikor egy sorral előbb végére ér a versnek annál, mint amire számított. A vers gyengébb értelmi képességű olvasók számára is élvezhető, hiszen a piros betűk – versus iniciálé – és a csupa NAGYBETŰVEL írt szavak kiemelik a mondanivalót, ugyanakkor misztifikálják a mögöttes tartalmat a harmadik értelmi síkon.

Itt egy példa arra, amikor a mély gyász művészetbe fordul

A szerző a tragikus halált összeköti korunk egyik legfontosabb közéleti problémájával, a médiatörvénnyel. A hozzátartozók személyes gyászát nem sérti a publikáció, hiszen az elhunyt iránti tisztelet úgy süt a dolgozatból, mint krematóriumból az elhamvasztott test maradványhője. A nekrológ ugyanakkor érzékeny közéleti kérdéseket is feszeget: lehet-e szabad a sajtó, ha a szerkesztőségek nem akarnak szabadok lenni?

A szociálisan érzékeny művész reakciója a szociálisan érzéketlen életre

A téma felkavaró és elgondolkodtató: mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy munka, jövedelem és hajlék nélkül marad egyik napról a másikra. Elég egy pillanatnyi botlás, például egy sokmilliós sikkasztás, vagy néhány milliárdos adócsalás, és máris jön a börtön, ami után szinte garantált a leszakadás. A dolgozat utat mutat a jövendő hajléktalanjainak: legyünk vidámak és életerősek, mert így többet lehet keresni, mint az eltúlzott nyomorúsággal. Mi, a társadalom jelenleg még szabadlábon lévő tagjai azért fizetünk, hogy szórakoztassanak, nem azért, ha lelkiismeret-furdalást ébresszenek bennünk!

És a végére egy kis könnyed szórakozás, mintegy tisztelegve a humor nagyágyúja előtt. Aki tényleg jól akar szórakozni, az ezt olvassa el. Lehet nevetni a nagyképű szerző szánalmas erőlködésén, és érdemes belerúgni a kommentekkel, hiszen legszebb öröm a káröröm.