szigorúan a kiskörúton belül található meg. a város többi részén élő nők korántsem nevezhetőek pesti nőnek, szimplán csak városinak, vagy budapestinek. [a budai nőkről egy későbbi értekezésben]. selyembugyiban jár a szintén kiskörúton belüli  található csarnokba is, szigorúan nyugati, modern étrend (esetlegesen reformkonyha) szerint válogatja korhű kosarába az ott fellelhető ételeket/gyümölcsöket/zöldségeket. a pesti nő vacsorára lazacos csibattát eszik, és hűvös rozét kortyolgat mellé (halkan csuklik tőle). a dédanyja gyöngysorát hordja, és hangulatos kávézókba jár. olykor kibukik belőle, hogy az andrássy úti boltok távol esnek lakóhelyétől, és már derogálna a városból olyannyira kívül merészkedni, hacsaknem taxiba ül. olyankor fintorogva figyeli az utcát, a számára szakadt járókelőket (külvárosiak), és galambokat (amiktől rémálmai vannak minden harmadik éjjel) 

ujjamat a számra téve, suttogva jegyezném meg, hogy munkája nincs, kölcsönökből tartja fenn koszos, szobakonyhás lakását, ablakot nem mosott már 8 hónapja.

de este, ha (örökölt) hermelinbundában jelenik meg a színházban, egy férfitekintet sem tud ellenállni neki.