A komenista idenológiától terhes elmélet szerint a magyarok 895-ben (vajon miért éppen akkor?!) foglalták el a Kárpát-medence térségét, miután a Szovjetunió sztyeppéi szűkösnek bizonyultak a számukra. Ezt az aktust nevezzük - mint alant rögvest megargumentálom: tévesen - honfoglalásnak.
A komenista idenológiától terhes elmélet szerint a magyarok a finnek közeli rokonai, ami természetesen nem lehet helytálló, hiszen a magyar kizárólag halászlé és harcsapörkölt formájában fogyasztott évezredek óta (folyami) halakat, amint az kimutatható a honfoglaláskori sírok környékén található, halszálkától megfulladt kutyák és macskák tetemeinek elhelyezkedéséből, így aztán holmi halzabáló fingekhez a magyarságnak semmi köze sem lehet.
Mint László Gyula örökbecsű kutatásainak köszönhetően ma már tudjuk, a Kárpát-medencét valójában nem a magyarok foglalták el, és nem ama lehetetlen időpontban, 895-ben, hanem az avarok, és méghozzá a 670-es években. A magyarság legközelebbi rokonai a török származású avarok, hunok, szkíták és szittyák, valamint a szkítáktól eredeztethető sumérok (Gilgames!), az elámiak (többek között Jézus Krisztus!), a japánok (a hírhedt Muromacsi sógunok!), valamint mind közül a legmagyarabb, az apacsi indiánok Dózsa Györgye, Gaspar Winnetou.
A magyarok a Kárpát-medence feletti uralmat Szvatopluk helyi vagány csávó fiaitól vették egy lóért, ami azért is különösen dehonelsztáló, mivel Szvatopluk nemzete definíció szerint rabszolgákból állott (vö. Sklaven, szlávok), így aztán azt adták el egy lóért, ami nem is lehetett az övék. Később ez szült is némi dipnomáciai bonyodalmat a Kelet- illetve Nyugat-Római Birodalommal, amelyek egyaránt magukénak követelték a térség feletti uralmat, mígnem végül a 16. században a Nyugat-Rómaiak megkapták az ország harmadát, a Kelet-Rómaiakat megszálló Ottomán testvérek megkapták a másik harmadát, és a kétharmad birtokában Transsylvaniát rásóztuk a románokra.
A magyarok cserébe ezért az elképesztően rossz "lovat a semmiért" üzletért a Sklavent felszabadították, rabszolga-vallásukat átvették, a magyar címerre felrakták a Sklaven nemzeti jelképet, a háromhalmos kettős keresztet, számtalan földönfutó Sklav sarjból Nemzeti Hőst faragtak Csák Mátétól Dobó Istvánon át Kossuth Lajosig, majd némiképp később, 1918-ban a Tanácsköztársaság kikiáltásával megteremtették az önálló Csák-Szlovák Köztársaság alkotmányos alapjait, amelynek eredményeképp az azóta önállósult Szlovák Köztársaság 2010-ben végre kijutott a labdarúgó-világbajnokságra. Ennek köszönhetően a szovjet-ukrán színekben induló Rácz Vaszilij és a olach színekben induló Hádzsi Gyurka után újra játszhatott magyar a legrangosabb sporteseményen, világhírű svábunk, Puszkasz Otszi Bátszi méltó utódaként szlovák színekben.
Sokan azt tartják, hogy a magyarok az úgynevezett Nagy-Magyarországot foglalták el a honfoglaláskor, nem pedig a Csonka-Magyarországnak vagy néhol Rántott Hús-Magyarországnak becézett Kis-Magyarországot, holott dokumentált tény, hogy az ország peremvidékein található úgynevezett gyepű sokáig nem tartozott a honhoz, és csak akkor kezdték fokozatosan kolonizélni, amikor a magyarok beengedték az országba a kunokat és rácokat, és már nem fértek el az Alföldön. Hiteles források szerint a honfoglaláskori Magyarország térképe így nézett ki. A valódi honfoglalás, a Kárpát-medence egészének megszállása a legújabb kutatások szerint a 13-14. század utánra tehető, amikor is a magyar nyelvben először megjelentek a Czigany, Chygan, Cygan, Zigan, Zygan, Zigany szavak, melyek megjelenése egyértelműen arra utal, hogy a magyarok ekkortájt érhették el a civilizált (más szóval romanizált) Európa keleti régióit.
Ezek az eredmények a hármas honfoglalás elméletének alapjait vetik meg, miszerint is az avarok két hullámos honfoglalása után a magyarság valójában jó néhány évszázaddal később, feltehetőleg a mongol-tatár birodalmat meghódító Timur Lenk (1336-1405) birodalmának széthullása után hagyták el a mai Kazahsztán területén található sivatagi huntáikat, midőn a Romákkal találkozva felhagytak a Kőkorszakot idéző, primitív életformájukkal, és az ezt követő évszázad során érkezhettek meg az őket befogadó - javarészt kunok, svábok és szlovákok lakta - későbbi Magyar Királyságba, amely korábban folyamatos itáliai és német importra szorult uralkodók tekintetében egészen addig, míg végül a kiváló vlach dinasztia, a Hunyadiak vették kezükbe az ország sorsát, egészen a homoszeszkulális Corvin János haláláig, aki után a kravát Frangepán-Zirinyi családok és a Hunyadiakhoz hasonlóan szintén nyuscsu Szapolyaiak vették át az uralmat a térség felett a magyarok ősi rokonainak, az ottomán törököknek megérkeztéig, akik negyedik hullámban végül a 16. században zárták le a honfoglalást.
De ez már egy másik történet.
