***Címlaptündér, Petike, köszi a főcímlapot!***

 Különösebb tudományos rákészülés és szervezett szociológiai módszertanok nélkül megállapítható, hogy a budapestiek (a továbbiakban "a pöstiek") mind korlátolt, neurotikus, és gusztustalan jellemzavarokkal bőven megvert véglények, akiknek szellemi sivárságuknál csak a különféle, aljasabbnál aljasabb mocskosságok elkövetésében megmutatkozó veleszületett jártasságuk nagyobb, az állatokkal történő fajtalankodáson kezdve egészen a válltáskák törvénytelen eltulajdonításával bezárólag. Nyájas Olvasóim közül bizonyára nem egynek agyába villan az ellenvetés, hogy "pesti ember", mint terminus használata nem indokolja a pejoratív jelentést , amit a rossz hangzású "phöst" hangalak is megelőlegez, ugyanis a "pesti ember" a társadalom csupán földrajzi síkon értelmezésre kerülő kategóriája, és mint ilyen, általános érényű kijelentések alapjául nem szolgálhat. Erre a jogos, bár kissé együgyű és pösti logikára valló felvetésre azt kell válaszolnunk, hogy a "pesti ember" nem születése jogán válik phöstivé, hanem saját döntése következményeként, midőn önálló élete megkezdésekor a maradást választja ahelyett, hogy végképp elhúzná a belét ebből a szennyedék, undorító helyről, hogy aztán vissza se nézzen többet, ha jót akar magának és a családjának...de nem, embermilliók (!) tartanak ki makacsul, az Átokváros pedig tovább hízik, nyálkás csápjaival mérgezve kicsiny országunk meggyötört testét.

Talán kezelhető is lenne a probléma (teszem azt egy taktikai atomcsapással), ha a pösti ember maradna a fekélyes pösti valagán, és békésen szennyezné dögökkel a Dunát, ahogyan szokása tartja, ám a pöstiek bizonyos időszakonként-mely időszakok rejtélyes módon egybeesnek a júliusi-augusztusi hőség idejével-patkányok módjára szétrajzanak az országban, és a különféle nemi és bőrbetegségeken kívül módszeresen terjeszteni kezdik a pestiség pestisét, különösen a fiatalabb korosztályok körében, elhitetve a színes, cukros pesti mesékre fogékony tizenéves lurkókkal, hogy pesti embernek lenni "menő dolog", valamint hogy "pesten van csak élet", és hogy általában a pesti lakóhely már egy magasabb életszínvonalat biztosít-a balga tinik persze, különféle hagymázas álmoktól és az italjukba csempészett partidrogoktól elkábítva rögvest a magukének érzik ezt a hazug eszmét, és önként kudarcra kárhoztatott életük végső céljának kezdik tekinteni azt, hogy egy garzont szerezzenek valahol a városszéli gettók egyikében, és vásárolhassanak hétféle lakatot a bejárati ajtóra.... így a pesti emberek száma, ahelyett, hogy a folyamatos bandaháborúk és az ürülékkel szennyezett ivóvíz következtében pár évtizeden belül nullára redukálódna, a szubgenitális szaporodásnak köszönhetően még növekszik is, amiért minden pösti proli köcsögnek méltán szidhatjuk a ferencvárosi kurva anyját!

Botorság lenne csupán az ótvar helyre fogni a jellegzetes pesti mentalitást, és a penetráns testszagot-tudatos létrontással állunk itt szemben, kedves Olvasóim! A fentiekben felvázolásra került mechanizmus, amely a pesti létforma makacs fennmaradását és terjedését hivatott biztosítani, túl tökéletes, és túl végzetes ahhoz, hogy csupán a véletlen tragikus játékának tekintsük-a helyzet még egyértelműbbé válik, ha a kérdést a "főváros" nyújtotta, úgynevezett extra szolgáltatások fényében vizsgáljuk-Phöst a közlekedési és kultúrális központ szerepét már évszázadok óta kisajátítja magának, és ilyen módon országszinten hergeli és manipulálja a békés honpolgárt-nincs is annál visszatetszőbb, mikor a tehetetlen utazó a pösti dugóban rostokolva háztömbnyi, az obszcenitást és a blőd hazugságot a meggyőzés szolgálatába állító hirdetések áldozatául kénytelen esni, útkereszteződésről útkereszteződésre...persze a pesti lakos születésétől fogva a média rabláncain vergődik, és a képernyőkből rázúdúló válogatott ocsmányságokat olyan természetesnek tartja, mint a sikoltozó öregasszonyt a ház előtt, akit hárman döfnek hátba a nyugdíjáért-csoda hát, hogy ilyenek ezek a retkes pestiek?

Hátra van még az utolsó kérdés, vagyis hogy mindez vajon kiknek állhat az érdekében. Nos, szerkesztőségünk bár elvitatja magától a különböző konspirációs elméletek verifikáláshoz való jogot, és eképpen nem is érzi tisztjének bizonyos etnikai csoportok áldatlan működésével páhuzamba állítani a jelenséget, mindazonáltal adhat pár támpontot, a végső konklúzió levonását megsegítendő...elég pár könnyű kérdésre választ adnunk, például hogy mostoha sorsú kis hazánkban kik uralják a tőkét, és a hazug médiát, valamint hogy kiket érintene érzékenyen egy erős, tiszta vezetésű Magyarország...tudjuk mi a választ ezekre a kérdésekre, kedves Olvasóim, bizony hogy tudjuk!