Tegnapelőtt volt kerek száz éve, hogy megszületett Rosa Parks, egy néger perszóna, aki azzal írta be magát a történelemkönyvekbe, hogy nem adta át a helyét a buszon egy 8. hónapban lévő terhes nőnek (vagy egy járókeretes vak néninek - sajnos nem emlékszem pontosan), csak azért, mert a hölgy fehér volt. Döbbenetes arcátlanság, mondaná erre minden jóérzésű ember - nettó rasszizmus, tromfolna rá a szerző -, de a legszomorúbb az egészben, hogy az egyetemes megvetés helyett pimaszságból tákolt peidesztál lett Rosa Parks jutalma, a liberális kánon pedig azóta is valamiféle bokszos Deák Ferencnek próbálja beállítani...
Persze a jelenség nem előzmény nélkül való, a következményekről pedig csak sírástól fúló hangon lehet értekezni. Minden ott lett elrontva, hogy Madisonék elfelejtették rögzíteni az Alkotmányban, hogy két néger meg két negyeddolláros együtt sem ér meg egy dollárt - tisztelet az egy kézen összeszámolható kivételnek, például annak a fickónak, aki lelőtte Malcolm X-et - , és ezt később sem emelték a szövegbe, ellentétben például a fegyvertartáshoz való joggal. Persze innen már csak egy lépés volt, hogy a jenkik máig tisztázatlan okokból - valószínűleg csak a dixieket akarták szívatni - eltörölték a rabszolgaságot, a békés társadalom nyakára szabadítva milliónyi potenciális bűnözőt.
A hála azonban nem képezi részét a néger népléleknek - remélem azzal mindenki tisztában van, hogy Tamás bátya kitalált karakter -, így várható volt, ha a kisujjunkat nyújtják nekik, a karuk sem lesz elég, sőt, még a szívüket is készek kitépni! Innentől fogva tehát szabadon henyélhettek naphosszat, míg nagy jó dolgukban kitalálták, hogy ők márpedig közös mellékhelyiségeket akarnak a fehérekkel, hogy lepisálhassák a wc-deszkát előttük, egyetemre járnának, hogy részeg ΑΧΩ-lányokon tegyenek erőszakot, arról nem is beszélve, hogy még az elnök személyére is szavaznának, hátha elintézi nekik a mindenféle segélyeket!
Ennek a küzdelemnek volt mérföldköve Rosa székfoglalója, kinek szoknyájába csimpaszkodva lépett színre, majd menetelt mindenfelé Martin Luther King Jr., s a forradalmak logikáját követve - jelentős szovjet támogatással - a Fekete Párducok megjelenésére sem kellett sokat várni, akik már fegyverrel tartották rettegésben a békés polgárságot...
Ugyan a republikánus elnökök még igyekeztek menteni a menthetőt - például megbízták a CIA-t a crack kifejlesztésével, hátha azzal sikerül passzivizálni a fekete közösséget, ám ezzel csak azt érték el, hogy az átlagos középkorú néger férfi simán veri Nelson Mandelat, már ami a börtönben töltött évek számát illeti - de a legrosszabb még hátra volt, Will Smith 1990-es The Fresh Prince of Bel-Air c. sorozatával ugyanis jófejséggé nemesítette a legalpáribb négerkedést. Innentől már tényleg csak egy lépés Barack Obamaki elnökké választása, akinek ténykedése eddig kimerült ugyan a drogok és a homoszexualitás nyílt propagálásában, de avatott szem számára egyértelmű, hogy a hosszú távú stratégia bizony egy bulawayoi bordélyház megvalósítása tízmillió négyzetkilométeren, ahol a nagyseggű felesége lenne a madame...
