Bevezetőben a kérdésekről, különösen a dolgozatok címeiben szereplő kérdő mondatokról adok némi tájékoztatást az edukálatlan ifjúságnak. Fontos téma ez, hiszen léteznek olyan szekta jellegű csoportosulások, amik a kérdések létjogosultságát is tagadják, a feltevésüket meg egyenesen gyengeségnek gondolják. Most bemutatom az igazi erőt.
Mi nem kérdezünk, mert tudunk!
Általánosságban, ha kérdezünk, akkor a gyengeségünket áruljuk el, azaz kérdezni nem jó, hiszen erősek és győztesek akarunk lenni. Néha azonban lehet kérdezni:
- Ha mi tudjuk a választ, és a kérdésünkkel csak felvezetjük a témát, magunk alá kérdezünk.
- Ha nem tudjuk a választ, de senki más sem tudja, mert annyira bonyolult, vagy meghaladja az emberiség jelenlegi tudásszintjét, hogy esélytelen a megválaszolása. Én még ilyen kérdéssel nem találkoztam, de elméletileg lehetséges.
- Címben akkor kérdezünk, ha olyan művet akarunk alkotni, ami fennmarad évszázadokon át. Lásd Madách Imre: Az ember tragédiája? című drámáját, ami kötelező olvasmánnyá lett, pont a címében szereplő kérdőjel miatt.
- Kérdezhetünk még akkor is, ha nem tudjuk a választ, de az nem is érdekel minket. Tipikus példája a „Hogy vagy?” kérdés.
- Kérdéseket tanárként, dolgozatban is lehet feltenni. Ilyenkor jó, ha tudod, hogy az örök vesztesek nagy csoportjának vagy a tagja. Előny, hogy bármikor bármennyit kérdezhetsz, ez a helyzeteden már nem ront. A gödörből nem lehet lezuhanni.
Még van néhány eset, amikor lehet kérdezni, de ezeket most nem akarom felsorolni, kérdezzetek rá nyugodtan a kommentekben.
És most vissza tudományos dolgozatom fő témájához, hogy a nők miben is jobbak, mint a férfiak.