KÖSZI PETI A FŐCÍMLAPOT!

Aki nem kommentel ide a csokiról, az egy veretes buzi, de legalábbis BKV-s, MÁV-os, vagy portás, esetleg mindhárom.

Gondolom sokan megértitek Gombóc Artúr barátunkat, aki minden féle, fajta és formájú csokoládét egyaránt szeret: "kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé, keserű csokoládé, lapos csokoládé..."

A csoki története:

A csokoládé alapanyaga a kakaóbab, a spanyol hódító csávók hozták be Ajrópába a XVI. (gyengébbek kedvéért, hátha valaki nem ismeri a római számokat: tizenhatodik) században. Az aztékok és a maják varázsitalként itták (biztos jó anyag volt az eredeti), a belőle készült ital nemhogy csak a pasik számára, de azon belül is csak az elit számára volt elérhető. Érthető tehát, hogy a spanyol hódító Cortez, bár rohadtul nem ízlett neki a keserű, csípős és sűrű lötyi, a menőnek számító italhoz szükséges cuccot termeszteni kezdte és kakaóültetvényeket hozott létre Spanyolországban. Cserekereskedelemnek is megtette, sokáig még fizetőeszközként is elfogadták (bezzeg ma már kiröhögnének, ha bocicsokival akarnék fizetni).
Mivel továbbra sem jött be a finnyás népnek a keserű, csípős matéria, feljavították cukorral és vaníliával, de még így sem mindenki volt oda érte. A papok például rettentően gyanakvóan nézett a kakaóra, szerintük túlságosan felkorbácsolta a vágyakat (el tudtok képzelni egy csokoládé-partyt egy kolostorban?). Sőt, az egyik pápa szerint a csokoládéital olyan szar volt, hogy fogyasztása még csak a böjt megszegésének sem számított.
A spanyolok őrizték a kakaó titkát veszettül, de aztán csak köpött valaki és a XVII. század végére már eléggé elterjedt Európában, a kávéházakban mindenféle előkelő és puccos népség is ezt itta. Az oroszok persze betiltották, az angolok pedig adót vetettek ki rá (rájöttek, hogy elég szép lóvét zsebelhetnek be az új szenvedély után).
A XVIII. században már csokoládégyárak is létesültek, rájöttek, hogy a zsíros, habos felesleget sajtolással ki tudják vonni, a szárazabb és porszerűbb anyagból már emészthetőbb italt tudtak készíteni. Ezután már készítettek csokoládétömböket is, de ezeket még mindig nem ették meg, elég durva íze volt még. Kb. a XIX. század végére alakult ki a mai étcsokoládéhoz hasonló ehető csokoládé.

Eredeti étcsokoládé: kakaópor, kakaómassza, kakaóvaj, cukor és fűszerek (vanília, aromák);
kakaótartalma 45-75% (a keserűcsokié 85-95%).

Tejcsokoládé: több cukrot és tejet tartalmaz.

Fehér csokoládé: kakaóvaj, cukor, tej, esetleg fűszerek (kardamom, fenyőmag)

Nugát: felvert tojásfehérje, égetett cukor vagy méz, dió vagy mogyoró és kandírozott gyümölcs keveréke.

Trüffel: krém csokoládé és tejszín keveréke, esetenként vaj. Általában belegörgetik kakaóporba, porcukorba, vagy finomra őrült mogyoróba, de többnyire csokoládéba mártják.

Marcipán: olvasztott cukorba finomra őröl mandulát kevernek, majd csokival vonják be.

A csokoládéfogyasztás boldogságérzetet okoz, ugyanis endorfint szabadít fel, ami megemeli a szervezetünk szerotoninszintjét. Ezt az előnyös hatást csak fokozza, ha olajos magvakat (mogyoró, dió, mandula) is tartalmaz.

Kalóriatartalma igen magas (tehát nem érdemes kétpofára zabálni, mert lehet, hogy boldog, de nagyon is hájas disznó leszel), értékes ásványi anyagokat tartalmaz (kálium, magnézium, vas, A, B1 és B2 vitaminok).

Ha az élvezetre helyezzük a hangsúlyt (már pedig úgy érdemes, ha nem akarsz hájas disznó lenni), akkor fogyasszunk minőségi csokoládét (pl. Lindt), lassan és ízlelgetve fogyasszuk, akár a jó bort, de leginkább ne essünk neki az egész táblának, elég abból egy-egy szeletkét is eszegetni.

A karácsonyra kapott mennyiséget osszuk be a következő évre!
Több nap, mint csokoládé!